Anyák napja!
21 éve igyekszem megfelelni az anyaszerepnek is. Gyakran
kétségeim vannak, jól csinálom-e, megtanítom-e valami jóra a gyerekeimet,
tudok-e nekik elég útravalót adni? Ezzel azt gondolom nem vagyok egyedül.
Tegnap este a fiam elment bulizni, már világos volt mikor
hallottam nyílik az ajtó (nem néztem mennyi az idő, de még hajnal volt).
Hazajött! Visszaaludtam! Nem túl sok idő
múlva megint megébredtem a konyhából „motoszkálást” hallatszott. Gondoltam
„biztosan buli utáni farkas éhség gyötri, hűtőfosztás a korai program!” Pár
perc múlva a Fiam meg jelent a hálószobámban egy tálcával, rajta a reggelimmel.
:D Ez volt a mai nap első meglepetése.
Később a Lányom jött egy papírlappal a kezében, szinte szó
nélkül a kezembe adta.
Ez van a lapon:
„Tőlem nem virágot fogsz kapni, inkább elírom miért is
ünnepeljük az anyák napját. Szerintem nem azért kell ünnepelni ez a napot, mert
a világra hoztál, legalábbis nem csak ezért. Ennek az ünnepnek véleményem
szerint az a lényege, hogy hálásak legyünk azért, hogy mennyi mindent kaptunk
tőletek. Felmerülhet a kérdés, hogy az apukákkal mi lesz? Erre az én válaszom,
hogy ők tudják, csak mi nők vagyunk olyan bolondok, hogy minden évben
emlékeztetni kell minket egy-egy jelen napon, hogy igen, fontosak vagyunk (lássuk
be a Valentin nap is inkább a nőkről szól: D), és itt ezen a ponton idézlek
téged: „Persze mert tőlem csak a rossz dolgokat örökölted!” és ha elmondom,
hogy nem így van, akkor jön az a mondat, hogy „hát jó, csak néha tényleg az
érzem, hogy így gondoljátok”. Erre írnék
neked egy listát „Amit tőled kaptam” címmel:
Amit tőled kaptam:
- A türelmetlenségem DE! azt is, hogy az emberekhez viszont kifejezetten sok türelmem van.
- A hírtelen haragomat DE! azt is, hogy hamar lenyugszom, és nem vagyok haragtartó.
- Azt is tőled örököltem, hogy nem szeretek takarítani, és nem zaklat fel ha nincs patyolat tisztaság a házban DE! azt is, hogy szeretek főzni, sütni, és a férfiak szívéhez nem a tisztaság az út, hanem a teli has, és még egyik barátom se panaszkodott a szobámra, de a szülinapi tortáimat nem győzik dicsérni!
- Nem örököltem kék szemeket sajnos, DE! tőled a barna szem legszebb árnyalatát kaptam.
- Nem örököltem nagy melleket DE! olyan alakot örököltem ami mellett bűntudat nélkül ehetek.
- És végül azt is tőled örököltem, hogy mindenre van egy DE! ez viszont az életben csak előre vihet, mert ugyanakkor azt is tőled örököltem, hogy bizonyos helyzetekben kompromisszum képes vagyok.A zárás pedig az, hogy minden embernek van hibája, és azt valahonnan kapnia kellett DE! én kaptam tőled annyi jót is mellé, hogy kellően kompenzálva legyen, és még így is imádni való maradjak. :D”
Most nevetek és közben a könnyeim
potyognak. Kell ettől több??? Ma is kaptam „Torony órát, lánccal.”
