Nemrégiben az egyik kedves - fogalmazzunk így - barátom elkezdett kérdezősködni miért is tanultam meg kamiont vezetni.( http://funyiro.hu/talentum-blogok/friss/1600-keletiboszy-seprt-valt). Az azonban nem gondoltam, hogy ennyire hirtelen, rövid időn belül veszem hasznát az "új" képesítésemnek.
Most munkát, munkahelyet váltok. Elmegyek a férjem mellé kamiont vezetni. Az elkövetkezendő időkben együtt megyünk időről, időre világgá. Azt hiszem fenekestől felfordul az életem. Homlok egyenest mást fogok csinálni mint eddig.
Nyilvánvaló azzal jár, itt kell hagynom azt a munkát amit szeretek. Elég komoly ok miatt hoztam meg a döntésem. Ezt most nem részletezem. Örülök, hogy a gondjainkra van megoldás, képes vagyok tenni valamit amitől jobbá válik az életünk. Mégis keserédes öröm van bennem.
Nem pusztán egy munkahelyet hagyok ott, hanem egy olyan közösséget ahol jól érzi magát az ember. Ahol együtt gondolkodás van, ahol egymásra odafigyelés van. Teljesen ismeretlenül, mindenféle protekció nélkül kerültem ebbe a kis szolgálatba, illetve akkor még semmi sem volt, csak elkezdtük a szakmai programot, mindenféle szabályzatot megírni.... a működési engedélyhez összerakni az anyagot.... kb másfél hónapig dolgoztam úgy, hogy azt sem tudtam, lesz-e munkahelyem vagy sem. S lett. Azóta a kolléganőmmel közösen felépítettük, irányítottuk, működtettük a szolgálatot. Gondoztuk az idős embereket. Gyakran együtt nevettünk a mókás történeteken, s olykor-olykor együtt sirattuk meg az eltávozott gondozottat.
Azt nem mondom, hogy soha nem voltam fáradt,vagy nem éreztetem, azt, hogy most már muszáj szabira mennem, mert pihennem kell. DE egyetlen egyszer nem mentem be gyomorremegéssel, undorral. Elmondhatom minden nap örömmel mentem be dolgozni. Életemben ez volt eddig a legjobb munkahelyem. Itt éreztem azt: emberileg, szakmailag jó helyen vagyok. Az amit csinálok az jó, sikeres vagyok benne.
Lehet mondani: "Túlmisztifikálom", de nem így van. Amit most otthagyok az valóban egy nagyon jó közösség, ahol nincs fúrás, faragás. Nincs szakmai féltékenység, irigység. Van munka, nagyon sok, és néha nagyon kemény, lelkileg nagyon. Mégis egy olyan tiszta, őszinte közösség ez, ahol érdemes - érdemes volt dolgozni. Itt barátokat talál az ember, igazi barátokat. Sokat tanultam, fejlődtem az itt eltöltött időben. Az idős emberekkel való foglalkozás amennyire nehéz, és szép, annyira tanulságos is, ha ez ember lelke, agya nyitott.....
Az élet kereke forog, minden változik. Változik az élet, az enyém is. Hiszem, tudom a döntésem jó, és ezt kell tennem!
Bízom abban, hogy ez a pici kis szolgálat túlél minden megszorítást, az itt dolgozóknak megmarad a munkájuk, az ellátottaink itt továbbra is biztonságban, jó kezekben lehetnek...... Távolról is velük leszek... egy jó darabig biztosan. Egy jó darabig a lelkem egy része még itt lesz velük.... Lajos bácsival, Lenke nénivel, Julika nénivel....no meg a lányokkal, fiúkkal.....
