Baarle Nassau

Drága Barátom!

Hollandiába küldtek bennünket, 8 „aprócska” tekercs papírt kellet elvinnünk Baarle-Nassau-ba. Örültem neki, egy kicsit más út vonal, mint az utóbbi pár hét kissé unalmassá váló Osztrák-Német útvonalai. Belgiumba, Hollandiába az emberek miatt  szeretek menni. Nagyon kedvesek, mosolygósak, barátságosak.

Az tűnt fel, ahogy átnéztük az útvonalat, míg a lerakóra érünk kb. ötször fogjuk a Holland-Belga határt átlépni. Amikor beértünk a városba akkor esett le, hogy a minap tett közé egy képet erről a városról a neten az egyik blogos ismerősöm. (Igaz még élőben sosem találkoztunk, de kedvelem a gondolatait, és ami át tud jönni az írásai, megnyilvánulási, hozzászólásai alapján mindenképpen jó.)

Már viszonylag későn érkeztünk a lerakóra, vacsora, mosdás,utána már nem volt kedvünk sétálni, fáradtak voltunk. Másnap reggel korán leraktuk a tekercseket, az újabb feladatot is megkaptuk. Este 6-ra kell Antwerpenben lenni. Mehettünk kenyeret venni, és várost nézni. Ennek a városkának van a világon talán egyedül álló érdekessége.

 Nem igazán lehet tudni a városnézés közben, hogy éppen Hollandiában, vagy éppen Belgiumban van az ember. Illetve lehet, mert az aszfalton, járdán jelölve van az „országhatár”. Elég mulatságosnak találom, hogy a közvetlen szomszédok más-más „országban” élnek. Olyan az egész város, illetve két város Baarle - Nassau, Baarle - Hertog mint egy mozaik. Az egyik kocka Hollandia, a másik kocka Belgium, aztán megint jön egy terület ami holland. Volt, hogy éppen egy ország határ választott el a páromtól :D

Most igazából azt sem tudom megmondani, hol vettünk kenyeret szinte aranyáron, Belgiumban vagy Hollandiában, mégis inkább Hollandiában.  Alig találtunk egy olyan üzletet ahol kenyér van. Étterem hátán, étterem, a terasza mindegyiknek tele. Ruhás-, ajándék-, lakberendezési-, játék-, szex-, illatszer-, régiségboltok minden felé. Még a piacot is megtaláltuk. Sajt boltot is akadt utunkba, de kifejezetten élelmiszer üzletet nem. Egy pékség volt csak. Volt néhány féle kenyér. A legolcsóbb  80 dkg 2.10 eu volt, ettől csak drágább. Ami mentségére szól, nagyon finom. Kicsit felüdülés a német, osztrák, ragadós, fekete, savanyú kenyér után a hazaihoz hasonló finom kenyér.

Az árak elég magasak, legalább is németországihoz képest, sőt kifejezetten drága minden, persze az Ő jövedelmükhöz nem biztos.

 A nézelődés közepette elvesztettem a fonalat, hogy éppen hol vagyok. Néha a páromnak kellett az út közepéről visszarángatni, nehogy elüssenek a járművek, vagy éppen az útterelő beton bójának mentem neki, mert a templomtornyot néztem. Tetszett a város nagyon.

Ami még  feltűnt, a millió biciklis. A kerékpár amúgy is a szívem csücske. Szeretek biciklizni, talán ezért is néztem ezt a sok ember, egy kicsit irigykedve. Jobbnál - jobb, szebbnél – szebb bicajok az utcán mindenfelé. A 6 évestől kezdve a 86 évesig karikáznak az emberek, az autósok nem dudálnak, a gyalogosok nem kiabálnak rájuk, pedig mennek keresztbe kasba az utakon, bár figyelnek.  Ahogy sétálgattunk, viszonylag sok ember jött-ment az utcán, még is hihetetlen nyugalom, békesség, és melegség volt jelen. Mosolyogtak, beszélgettek, voltak akik tolószékben idős betegembert toltak, de a komorság nem volt jelen az arcokon.

Olaszországban minden pezseg, énekelnek akár bot hangon is, kiabálnak, ha vidám azért kiabál, ha mérges meg azért. A vezetési stílusukat nem nézem alapvetően segítőkészek, pozitívak. A Németek udvariasak, de hűvösek, hidegek. A vélt felsőbbrendűségüket éreztető mentalitásuk néha fárasztó. 

Leültünk egy teraszra megenni egy hideg, ízesített, habosított habmestert azaz fagyit. Azon gondolkodtam, itt ebben a „kétlaki” városban el tudnék éldegélni. Még ilyet nem éreztem, a utcán lévő sok ember ellenére nem volt tömegiszonyom, nem volt kiabálás, a piacon sem lökdösődtek a vevők. Itt ebben a kis különös városkában ez a hihetetlen békesség, olyan nagyon jó volt.

Visszasétáltunk az autóhoz, ebédeltünk, aludtunk egy kicsit, mert egész éjjel vezetni fogunk. Aztán délután fél ötkor útnak indultunk Antwerpen felé…..